Felnőtt fejjel, család és munka mellett belevágni valami egészen újba... Újra beülni az iskolapadba, újra olvasni, tanulni, vizsgázni.... Ahhoz, hogy ezt meglépjem, elsősorban nem is bátorságra volt szükségem. 

Valahogyan a körülmények álltak össze éppen jókor, és éppen szerencsésen. Kikoptak körülöttem azok a feladatok, amiket már nem is szerettem annyira. Több szabadidőm lett, és több szabadságom abban, hogy milyen munkákat vállalok el és mennyit. Valahogyan egyszer csak azt vettem észre, hogy hopp: épp itt a lehetőség, hogy elinduljak az úton, amire már régen vágytam, de lehetetlennek tűnt, hogy valaha belevághatok. 

Teológiát tanulok tehát, mert az a vágyam, hogy református lelkész legyek. 

Azért vállalom fel, még így későn érve is, hogy elindulok egy egészen új úton, mert tudom, hogy valaki elhívott. A blog neve tehát nem azt jelenti, hogy én vagyok "az elhívott", hanem egészen pontosan azt, hogy Jézus Krisztus engem elhívott. Csak miatta csinálom, és ha sikerül, csak miatta fogok kitartani végig. 

Az a furcsa, hogy eleinte szégyelltem, hogy újra tanulásra adom a fejem. Úgy éreztem, hogy felelősségteljes felnőttként most már igazán meg kellene állapodnom... Most már inkább a saját gyerekeim útját kellene egyengetnem, inkább az ő pályaválasztásukat segítenem, és nem még mindig önmagamat keresni... 

Azt remélem, hogy épp azzal segítem őket, hogy kitartok azon az úton, hogy küldetésem van. Önazonos szeretnék lenni, kényszerek nélkül valóban azt csinálni, amit igazán magaménak érzek. Ugyanakkor többről is szól ez az egész: arról, hogy azt tegyem, amire megteremtettem. 

Nem könnyű. Folyamatosan szembesülök a határaimmal. Újra és újra át kell gondolnom a prioritásaimat, mert egyszerűen nem fér bele minden az időmbe. Folyamatosan le kell mondanom arról az igényemről is, hogy maximálisan teljesítsek. Most ez az időszak nem a maximalizmusról, a tökéletes megfelelésről szól, hanem arról, hogy elindulok egy új úton, amit magam sem tudok még, hogy hogyan fogok végigjárni. 

És ha útközben fel kell adjam? Hiszem, hogy az út is elég. A küldetés pedig akkor is küldetés marad.