Későn érő típus vagyok.
Bőven túl a harmincon kezdtem el valami teljesen mást tanulni. Beültem újra az iskolapadba, tizennyolc évesek társaságába kissé ősz hajjal, de őszinte kiváncsisággal.
Ez a blog ezt az utat fogja bemutatni. Milyen érzés sok év után újra vizsgázni? Hogyan bírja a család? Hogyan tudok közben a munkában is megfelelni? Lehetséges-e ez egyáltalán?
Még az út elején járok, így a fenti kérdésekre magam is keresem a választ. Vajon belebukom-e a vállalkozásomba? Meddig tart ki a kezdeti nagy lelkesedés? Ha ezek a témák érdekelnek, nézz körül az Iskolapad bejegyzései között!
Teológiát tanulni lehetetlen úgy, hogy közben ne érintsen meg folyamatosan. Vagy magamba kell néznem, vagy össze kell vetnem értékeimet a körülöttem lévő világgal. Ahogyan tanulok, folyamatosan azon kapom magam, hogy közléskényszerem van. Valami kényszerít bennem, hogy kimondjam, hogy reagáljak... Lehet még újat mondani a Bibliáról? Szól Isten érthető hangon? Mit is jelent kereszténynek lenni? Hogyan élhetem meg a kereszténységem a társadalomban, van-e társadalmi felelősségem? Mit jelent az ideológia, és fontos-e egyáltalán? Ezeket a bejegyzéseket a Reflexió cím alatt gyűjtöm.
A blog címe "elhívott". Azt szeretném ezzel kifejezni, hogy valójában nem az az igazi kérdés, hogy van-e értelme az életutamnak, és vajon eljutok-e valahova a sok kanyar végén. Az a fontos, aki elhívott.
Jézus Krisztus személye ad értelmet, célt, vígasztalást és reménységet. Azt remélem, hogy ez át fog sütni minden bejegyzésemen. Ha egy picit is felé tudok mutatni, már elértem a célom.
