Valójában hosszú évek óta motoszkált bennem a gondolat, hogy tanulni szeretnék. Sőt, biztos voltam benne, hogy eljön még az én időm. Voltak évek, amikor teljesen lehetetlennek tűnt, hogy valaha megvalósuljon. És egyszer csak itt termett a megfelelő pillanat is.
Mivel valahol mindig is készültem erre, nem meglepő, hogy úgy alakítottam az életem, hogy beleférjen még egy ilyen nagy vállalkozás. Nem vállaltam például teljes állást a gyerekek mellett. Nem akartam, hogy teljesen beszippantson és lekösse minden energiámat (és időmet!) a szakmám. Nem vállaltam el sok olyan feladatot, amiről tudtam, hogy ha azon az úton elindulok, egyszersmind be is határolom magam.
Mindig is sokat tanultam, folyamatosan továbbképeztem magam. Tulajdonképpen folyamatosan ébren tartottam magamban a tanulás rutinját. Meglehetősen sokat vizsgáztam, már nem ijedek meg a számonkéréstől.
Úgy alakítottam a hétköznapjainkat, hogy legyen benne megbízhatóan elég szabadidőm. Ez hihetetlen erőfeszítést jelentett mind a munka, mind a háztartás vezetése terén is. Ez bizony egy komoly szervező munka, és évek kellettek, amíg megbízhatóan működőképessé vált.
Szép lassan a gyerekeim is egyre nagyobbak, egyre kevesebb szükségük van rám, egyre messzebbre engednek (sőt, lassan örülnek, ha békén hagyom őket).
Tudatos és nem tudatos felkészülésem ellenére sok félelem volt bennem mielőtt beadtam volna a jelentkezésemet. A szak, amit választottam, csak nappali formában végezhető, és rengeteg gyakorlati munkával jár. Mindezeket tudva sokáig nem is mertem lépéseket tenni a jelentkezés felé. Amikor azonban eljött az a pont, hogy úgy éreztem minden összeállt, összeszedtem magam, és megkerestem az egyetem tanulmányi felelősét. Őszintén elé tártam a helyzetemet, és segítségét kérem, hogy lát-e egyáltalán esélyt, hogy munka és család mellett nappali tagozatos legyen.
Felszabadító volt, ami ezután történt. Összekötött néhány diákkal, akik hasonló helyzetben járnak előttem ezen az úton. Kiderült, hogy nagyon is lehetséges, amire vágyom. Létezik rugalmasság, és lehetséges súlyozni a különböző teljesítendő feladatok között.
Amikor tehát a jelentkezésemet beadtam, volt már valamilyen kialakult gyakorlati tervem is ahhoz, hogy hogyan lesz lehetséges összeegyezetetni az életemmel, és közben mégis megfelelni (ugyanúgy) az elvárásoknak.
A szorgalmi időszak első hete azzal telt, hogy egyenként egyeztettem minden tanárral. Felmentést kaptam az órák látogatása alól, azonban a konkrét feltételelket minden tanárral külön kellett egyeztetnem. Volt, aki teljesen elengedett, "majd a vizsgán találkozunk" felkiáltással. Volt, aki folyamatosan otthon végezhető feladatokkal látott el. Volt ahol az évközi zh-kat meg kellett írnom, de volt ahol ez sem volt szükséges.
A lelkészi szak azonban nem csak a tanulásról szól. Készségfejlesztésnek nevezhetném, és a lelki munka belső folyamatának. Félévente egyszer kell tartani egy reggeli áhitatot, majd az ünnepekhez kötődően legációba kell menni. Ez az első évben még nem jelent saját prédikációt: én prédikáció kötetben kerestem olyat, amit a magaménak éreztem.
Ezek azok a gyakorlati feladatok, amitől lelkészi szak lesz a lelkészi szak. Megkerülhetetlenek, és ezért van, hogy csak nappali lehet lelkésznek képződni. Ezek azok a pontok, ahol kicsit az elhívás is megmérettetik. Találkozhatok azzal, amit valóban jelent ez a válaszott hivatás. Kipróbálhatom magam ebben a szerepben, és az évek során belenőhetek. Remélem.
A jelentkezéstől kezdve az egész félév követelményeinek teljesítéséig én hihetetlen rugalmassággal és megértéssel találkoztam az oktatók részéről. Ehhez szükséges az én oldalam is (az én erőfeszítésem és odaszánásom), amely valójában most, az első vizsgaidőszak során fogja megkapni az első komoly visszajelzéseit.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
